Ladaracing Feszt 2026
Jr. Fóti Péter

Nem is tudom hol, hogyan kezdjem hiszen annyi impulzus, gesztus és élmény ért, amit talán még mindig nem tudtam feldolgozni..
Hálás vagyok azért, hogy idén is meghívást kaptam az All Star mezőnybe, fantasztikus pilóták és technikák közé, a szerény kis A-s kocsimmal és magam szerény tudásával, ahogy tavaly úgy idén sem gondoltam, hogy a nagy mezőnyben sok keresni valóm lenne..
Köszönöm Zoli és Bészi a bizalmat!
Talán mondhatom, hogy a legnagyobb meglepetés a számomra Prígyeni Tiszák Péter nem is felajánlása hanem utasítása volt, hogy a Mecsek Rally után, ő megadja a bizalmat, a lehetőséget, próbáljam ki a szörnyeteget…
Apellátának helye nem volt.. a szerviz csapata jó barátai, közös barátaink már szabták is rám az autót, hogy bele férjek, pedálgépet ülést kormányt mindent át kellett állítani, én csak kamilláztam, hogy itt ez most értem történik és valami olyanban lesz részem amibe valószínűleg soha többet….
Szombaton az első Gála edzésen a saját autómmal mentem, majd a nap további részében jött a várva várt csoda, amit szavakban nem lehet leirni milyen érzések keringtek bennem..
Vágytam rá, izgultam, féltem, bíztam magamban, vert a víz, lámpalázas voltam, azt éreztem mint ha először vezetnék autót az életemben és ezeknek a keveréke folyamatosan ott volt bennem..
A pálya melletti bekötő úton kaptam egy gyors talpalót, mi hogyan működik az autóban, mire kell oda figyelni és mit hogyan kellene csinálni.
Szinte percekkel később már csak azon kaptam magam, hogy állunk a rajtba és számolnak vissza…
Az első körben forogtam “mint kurva kezén a ritikül” ahogy Cigány mondta a Mecseken.
Nagyon hirtelen kellett át állni fejben, ide nem kell lendület, és akkora tempó mint az A-s autóval hanem csak gázzal és fékkel kell játszani.
Kedves druszám, Tiszák végig mellettem ült és kaptam az instrukciókat a segítségemre volt maximálisan, sőt, még attól is többet kaptam…
Az első pár kör után már azt éreztem, hogy na talán menni fog ez.. persze csak magamban.. mert nem mertem elhinni.. Mikor a jobb oldalról csak azt hallottam tőle, amire az ember belül vágyik, ott kezdtem el élvezni még jobban, és még jobban.. Ha lehetne, most is ott ülnék és köröznék..
Hálásan KÖSZÖNÖM BARÁTOM!
Ez egy igazi életre szóló élmény volt..
Vasárnap pedig vissza kellett térni a valóságba és csak arra koncentrálnom, hogy a lehető legpontosabban, és tisztábban tudjam teljesíteni a pályát, minél több pontot szerezni egy esetleges fordulóban.
Komoly ellenfeleket kaptam, komoly autókat.
Őszinte leszek, egy pillanatig nem hittem hogy a Top32-ből akár csak a Top16-ig eljutok.. nem hogy…….
Meg se tudom mondani hányadik futam volt, vettem le a kesztyűt a cél után, sisakot, maszkot, hogy szeretnék kiszállni a kocsiból, inni egyet, mert rekkentő meleg volt.
Egyszer csak azt hallom a sportbírótól, valamelyikük már biztos második… ki esett a szemem, fel sem fogtam hogy már csak mi maradtunk, Urbán Marcival..
Villám gyorsan vissza öltöztem, és jött az Aranyért folytatott csata.
Marci kezdte a fordulót, és én követtem, aztán pedig fordítva.
Bele adtam mindent amit csak tudtam, viszont éreztem, hogy a pálya közepén hibáztam egyet, nem volt elég lendületem és erőm ahhoz, hogy úgy tudjam követni Marcit ahogy szerettem volna, így bele sodortam magamat egy apró hibába.
Erre már csak utólag jöttem rá, a sok videó nézegetése közben.
Még mindig nem tudtuk mi a vége.. az adrenalin az érzelmek a fülemen folytak ki, a könnyeimmel küzdöttem.. az járt a fejemben, valamelyikük biztos második… de ki nyert vajon? Kit érdekel ki nyert… egy ilyen mezőnyben ott vagyok, hogy ezen tudok gondolkodni.. én már nyertem…
Engem szólítottak másodiknak, Marci nyert.
Még is azt éreztük mind a ketten hatalmasat nyertünk, egy barátságot, egy óriási élményt és rengeteg tapasztalatot.
Elképesztően boldog voltam, és büszke.. az autómra, és azokra az emberekre akik segítettek idáig eljutni, a barátaimra és a családomra!
Lehet ez sokaknak csak egy őrült ladás hétvége, de ez ettől sokkal többről szól..
Szeretném megköszönni minden induló, résztvevő nevében Zolinak és Bészinek, hogy ezt a rendezvényt évről évre egyre-egyre magasabb színvonalon csináljátok, a rengeteg rendezvény segítőnek, médiásnak, valamint a sportbíróknak akik egész nap, a tűző napon, 40 fokban is ugyan úgy mosolyogtak és gratuláltak első nap vagy akár a második nap végén!
Szeretném megköszönni a barátaimnak akik elkísértek, a családomnak, ebben az iszonyatos nagy melegben is kitartottak végig!
Ez a második hely, nekem olyan álom és pipa a bakancslistámon amire én sokkal sokkal de sokkal később számítottam az életemben, amit talán sosem hittem el igazán.. nekem ez nagy dolog..
Folytatjuk az évet, ha minden úgy alakul akkor az Augusztus egy sűrű hónap lesz, de erről majd később..
Kisvaszaron a következő Déli sprint versenyen, találkozunk!